Vettünk egy telefonkészüléket a T-Comnál. Két hónapig bírta. Bevittük a cég szerviz részlegébe, ahol azzal fogadtak, márpedig ők ilyen márkájú készüléket nem javítanak, ne is álmodjunk róla. Adtak egy miskolci telefonszámot, amit fel kell hívni (elméletileg nem rendelkezem készülékkel, így telefonálni sem tudok), s majd valamikor jön egy futár, elviszi a telefonom, cserekészüléket természetesen nem kapok. A számot egyébként nem lehet elérni, pedig várok... türelmesen. Így legalább lesz rengeteg rózsám.
Folytatás...
Sikerült felhívnom a szervizt.
- Jó napot kívánok! Ez meg ez a panaszom, a T-Com ügyfélszolgálata irányított Önökhöz.
- Igen, igen, de ez így kevés. Önnek regisztrálni kell a honlapunkra.
- A honlapjukra?
- Igen. Diktálom az elérhetőséget: rma. fix...- service.com. Ez egy lengyel nyelvű oldal, ahol létrehozhatja a regisztrációját, majd létre kell hoznia egy rma-t. Aztán a bal oldalon talál egy gombot...
S csak mondta és mondta, azt hittem sosem ér a végére.
- Ne haragudjon, ezt komolyan mindenkinek végig kell csinálnia ahhoz, hogy a készülék Önökhöz kerüljön?
- Hölgyem, ez a huszonegyedik század!
- ... (a ki nem mondott szavak helye)
Értem én, de akkor a telefon is lehetne huszonegyedik századi, s nem kellene két hónap után beadnia a kulcsot. Szóval tövisem már van...
S még tovább...
E-mailt kaptam, miszerint nyomtassak ki egy, a szerviz által megadott vonalkódot, s ragasszam a dobozra, amibe gondosan becsomagoltam a készüléket. Tehát minden ügyfél rendelkezik másik telefonnal, aminek segítségével felveszi a kapcsolatot a szervizesekkel, internet elérhetőséggel, nyomtatóval és a huszonegyedik század dobozaival...
